A megszokottól eltérően nem a saját termesztés, hanem a vadon gyűjtés élményét és értékeit szeretném megosztani. És rávilágítani bizonyos hasonlóságra függőleges konyhakertjeimmel.
Egyensúly a természetben. Összhangban a természettel (2).
Mert most virágzik a fekete bodza, melynek bogernyőit mindenképp biztonságos, növényvédőszerrel nem érintett területről javaslom csak gyűjteni. Ha szárítani szeretnénk, száraz időben gyűjtsük (személy szerint eszembe se jutna máskor), mert a harmatos vagy esőcseppes virágok a szárítás alatt megbarnulnak.
A fekete bodza (Sambucus nigra) vadon termő és évszázadok óta gyűjtött jelentős gyógynövényünk. Kiválóan alkalmazkodott a hazai környezeti feltételekhez, bár kedveli a sok tápanyagot, főleg a nitrogéndús talajokat (jelzőnövénye is annak), de alapvetően bárhol megél a szikes, sülevényes, pangó vizes területek kivételével.
Bár kaphatók nemesített fajtái és alapvetően az élelmiszeripari célú termesztés hatásaként, viszont egy kellemes túrázással egybekötve nekem a vadon termő verhetetlen.
Mára felhasználási köre szűkebb, főleg élelmezési és gyógyászati céllal fordulunk felé, azonban régen a népi gyógyászatban a bodza volt a „szegényember patikája”, sőt szinte minden részét: ágát, fiatal hajtását, levelét hasznosítva több területen szolgált egy háztartást.
Az elmúlt évtizedekben az élelmiszeripari kereslet ugrásszerűen megnőtt a termései iránt, értékes színanyagsűrítmény készül gyümölcseiből, mely természetes színezékként szörpök, gyümölcslevek, üdítőitalok sőt még a vörösbor színjavítására is használható.
A fekete bodza virágja, levele és érett bogyója is gyógyhatású növényi rész (drog). Virágja nyugtató, izzasztó, vizelethajtó tealapanyag. Bogyója enyhe hashajtó, a belőle készült lekvár kiváló roboráló, meghűléskor pedig erősítő szer, többek között A és C vitaminban, antocianinokban és egyéb ásványi anyagokban, mikroelemekben gazdag szuperélelmiszer.
Én a bodzaszörpöt hidegen készítem a virágjaiból, az elhúzódó tavasz után egy remek és természetes forrásunk a felfrissülésre, és a méregtelenítés kiegészítésére.
FONTOS. Szedésénél vigyázni kell, mert rokona a gyalogbodza (Sambucus ebulus) mérgező. Ennek az útszéli gyomnövényzetben jellemző magaskórós növénynek bár más az alakja és az életformája (nem fásszárú), a mérete, a virág és termésállása, de nem árt a körültekintés.
A fekete bodzát sem csak vadon termő növényként mutatom be, hanem szemléltetési céllal is. Meg szeretném mutatni vele, hogy nevezetesen a zöldfűszerek micsoda többletet adnak a konyhádban és azt, hogy milyen kis időráfordítással mekkora kulináris élményt tudsz nyújtani vele a családodnak. És egy újabb történet arra, hogyan tudod kiegészíteni saját kerted kultúrnövény-kínálatát a vadon termő formákkal.
A hétvégén szedett bodzavirágokból készítettem hidegen szörpöt, saját nevelésű citrommal, felnőtteknek mentalevéllel kiegészítve nyűgöztem le vele a családot!
A zöldfűszerek aromája sokkal intenzívebb, mint a szárírott formáé. Emellett, a legszimplább fogást is – ha a szendvicsünket, vagy a levest gazdagítjuk is vele – feldobja egy kiskanál frissen vágott petrezselyem vagy snidling feltét.
A különbség érzékelhető, a siker pedig garantált.
És így van ez a függőleges konyhakertjeimmel is. Beilleszthető az életetekbe, a napi rutinba. Csekély időtöbbletet jelent és össze nem vethető értéket és közös élményt ad.